Ha idomítani akarod a férfit, akkor vesztettél!

Látnod kell a társadat a maga pucér valójában. Lecsupaszítva a lelkét, tisztán, ahogy egy kisgyereket az anyja. Ha ezzel a lelki meztelenséggel nem élsz vissza, ha elfogadod, hogy ő bizony ilyen, nyertél.

-Én - kezdte a nő hadonászva a mondandóját - biztos, hogy nem fogok megalkudni. Amint azt érzem, hogy a társam nem megfelelően bánik velem, esetleg megbánt, már lépek is. Nekem nincs időm felnőtt férfiakat idomítani.

- Szerintem viszont már a szó is sértő, "idomítani". Elhiszem, hogy erre nincs időd, mivel teljesen felesleges is. Két ember, ha szereti egymást és tényleg együtt akar lenni, megoldják a problémákat. Lesznek súrlódások, persze, hogy lesznek.Hiszen az eddigi életetek nagy részét külön töltöttétek. Más család nevelt titeket, más egzisztenciájú környezetben. Más értékrendeket követtettek, esetleg más a világnézetetek. Aztán jött a bumm...

Találkoztatok. Először csak a kisfiús bája fogott meg. Aztán az, ahogy szerelmet vallott neked egy zsúfolt terem közepén. Te pedig elolvadva omlottál a karjaiba, nem gondolva a jövőre. Nem is gondolhattál, hiszen leszállt a köd, és csak a jót és a szépet láttad benne. Majd jött az első veszekedés... elhűlve figyelted, ahogy a másik kikel magából. Te nem ezt vállaltad. Becsaptak. Téged átvertek.

- Ellentmondtam neki - folytatta a nő -, ő pedig teljesen ki volt borulva. Azt mondta, hogy el vagyok kényeztetve és rosszul látom a dolgokat. Tényleg rosszul láttam ebben a helyzetben, de soha nem fogom neki bevallani. Bocsánatot kérni meg aztán pláne nem! Mit gondol ez?

 Nem fogod bevallani? Tehát annyira fontos, hogy igazad legyen, hogy inkább hagyod a másikat dühöngeni, ahelyett, hogy kimondanád: "Igazad volt." Megoldhatnád a 3 órája tartó vitátokat, de neked fontosabb az önérzeted, minthogy igazat adj a szerelmednek.Miért is? Ha bevallod a tévedésed, vesztettél? Minden vitát csak te és az egód nyerhettek meg? Létezik egyáltalán a szótáradban olyan szó, hogy bocsánat?

- Végül szakítottunk - bökte ki azt, amit egyébként is sejtettem már. - Nem is értem. Kiabált velem. Nem vagyok én a kapcája senkinek. Soha nem fogok megalázkodni egy férfinak.

- Megalázkodni...Talán ebben az esetben nem erről lenne szó. Csak szimplán a partner tiszteletéről. Csak annyit kellett volna látnod a 3D-s műszempilláid mögül, hogy itt bizony nem egy női elnyomás történt a férfi által. Csak kereste az igazát, ami volt neki, de te elvetted tőle...

- Nem értem, miért nem működnek a kapcsolataim - rikácsolta a nő. - Én mindent megteszek. Edzeni járok, ápolom magam. Szép vagyok, és jó velem mutatkozni. Jó, néha persze hisztizek egy kicsit, de melyik nő nem?

Itt hangosan felkacag. Irritáló a hangja. Eddig nem is vettem észre, hogy mennyire magas hangon tudja magyarázni a saját igazát.

- Melyik nő nem hisztizik? E mögé bújsz?! Szimplán hisztis vagy, mert megteheted? Tényleg ennyire könnyen megbocsátasz magadnak, de a párodat azonnal elhagyod, a legkisebb vita után is?

- Nem tudom, hol lehet az igazi férfi a számomra - mondta most már nyugodt hangnemben a nő. - Hogy csinálhatták a szüleink? 30-40 év együtt... Mondjuk, akkor még mások voltak a férfiak.

- Bizony, mások...

Forrás: she.hu